A tévhitekkel ellentétben az adó nem egyetlen vékony sugarat bocsát ki, hanem típustól függően általában 1, 2 vagy 4 bizonyos mértékben szóródó sugarat. Az infrasorompó adóját elhagyó néhány centiméteres sugárnyaláb néhány tíz, vagy száz méter után már méteres, vagy több méteres átmérőjűvé is szélesedhet. Az eszközök programozásától függően nem feltétlenül kell minden sugarat megszakítani a riasztási jelzéshez.
Felszerelési helyek, módok
Az infrasorompó elsősorban kültéri kerületi védelem érdekében kerül alkalmazásra, mivel egy láthatatlan kerítés szerepét tölti be. Hatótávolsága általában 50, 100, 200 méter. A nagyobb hatótávolságú infrasorompó értelemszerűen nagyobb villamos teljesítményfelvételt és precízebb optikai rendszert igényel. Alkalmazható beltérben is (csarnokok, magtárak, raktárak), ahol a sok egy vonalban elhelyezkedő nyílászárót nem lehetne más eszközzel gazdaságosan védeni.
A telepítések során többnyire kompakt infrasorompó alkalmazására kerül sor, ahol kettő, vagy négy – egymástól 10-35 cm távolságban elhelyezett – adó, illetve az ellenoldalon hasonló számú vevő van egy házban elhelyezve. Az infrasorompó egy olyan műanyag búrával van ellátva, amely csak az infravörös sugárzást engedi át, a látható fényt nem. Ebből adódóan a búra színe is fekete, anyagösszetétele következtében pedig hosszú időn keresztül bírja a szélsőséges időjárási körülményeket. Működési hőmérséklettartománya -35 és +60 Celsius fok között is lehet és vízállósága is magas (IP54 és IP65 között).
Az infrasorompós védelem megbízhatóságát, a téves riasztások mennyiségét jelentősen befolyásolhatja a szereléstechnika. Az infrasorompó többnyire tartóoszlopokra kerül, de masszívabb helyekre, pl. betonkerítések tetejére is lehet szerelni. A szerelési magasság, a tartókonzolok stabilitása, az esetleges falfelületektől mért távolság nagy szerepet játszik az infrasorompó megbízható működésben. Ahogy már említettük, fontos, hogy az adó és a vevő pontosan egymással szemben álljon.
